Hírek

2014. augusztus 28.

Hogyan segítsük a gyerekek önállósodását?

Jó módszer a gyermek önbizalmának növelésére az, ha engeded őt magát tevékenykedni. Habár gyorsabb, ha te magad gombolod be a kabátját, de mégis jobb, ha hagyod egyedül boldogulni. 

Dicsérd inkább ezen a módon: „Az összes gombot begomboltad, milyen ügyes vagy!” Ne akarj azonban túl nagyot mondani: „Nagyon tehetséges vagy” vagy „te vagy a legügyesebb lány a világon”, mivel a gyerekek rögtön felismerik az üres dicséretet, és így nem marad semmi arra az esetre, amikor valami kiemelkedően látványos dolgot visz véghez.

Hogyan segítsük a gyerekek önállósodását?

Mire képes egy kisgyerek? Már a legkisebbek is el tudják szépen rendezni az ágytakarójukat, meg tudnak törölközni fürdés után, el tudják rakni a játékaikat, és meg tudnak teríteni uzsonnához. Ezek az apró feladatok némi egészséges felelősséget hárítanak a kicsikre. Ezen azt értem, hogy egy kicsit a kontrolljuk alatt tudják tartani a környezetüket, és ez növeli a függetlenségüket. Ha már rögzült a családi élet mindennapi rutinja, a gyerekek a sajátjukként fogják kezelni ezeket a feladatokat – sokkal inkább, mint ha minden alkalommal megmondanánk nekik, mit csináljanak vagy azt kérdeznénk: „Miért nem csináltad meg?”

Bátoríthatjuk a gyermeket és növelhetjük a hatáskörét, ha segítünk neki előre gondolkodni. A felnőttek feje tele van egy csomó elintézendő feladattal: beugrani tejért, hazamenni, uzsonnát/vacsorát készíteni, e-maileket írni és pontban hétkor elindulni. Ezzel szemben a kisgyerekek a pillanatnak élnek. Bár ez az egyik legbájosabb bennük, de gyakran feszültséget és vitákat vált ki, ha éppen játszani akarnak, pedig percek múlva indulni kell, hogy elérjük a buszt. Nem csoda, ha sírva fakadnak, hisztizni kezdenek, a szülők pedig kijönnek a sodrukból.

(Részlet Andrew G. Marshall: Szeretlek, de miért én vagyok mindig az utolsó című könyvéből)

Andrew G. Marshall: Szeretlek, de miért én vagyok mindig az utolsó?Andrew G. Marshall: Szeretlek, de miért én vagyok mindig az utolsó?

A gyerekneveléssel töltött évek alatt sok párnál eljön az a pillanat, amikor az egyik fél úgy érzi, a másik számára minden előbbre való, mint ő: a karrier, a házimunka, a kedvenc hobbi, de leggyakrabban a gyerekek.

A könyv két központi témát jár körül: hogyan őrizzük meg házasságunk épségét és hogyan neveljük szép fokozatosan önállóságra a gyerekeinket, ami nem csak nekik, de nekünk is jó lesz.