Hírek

Mátyás Lara
,  2014. szeptember 17.

Hogyan tanítsuk meg a gyereket bicajozni?

Bár lassan vége a nyárnak, de ha szerencsénk van, talán lesz még pár olyan hétvége, amikor nem ömlik az eső, és elővehetjük a bringákat. Különben is, biciklivel közlekedni elég sokáig lehet. 

A legapróbbakat még a szülők utaztatják a hátuk mögötti ülésben, de aztán szép lassan eljön az ideje, hogy a kölök is két kerékre pattanjon.

Felesleges lenne ecsetelni, hogy a biciklizés milyen szuper és egészséges dolog, vagy épp azt fejtegetni, hogy a városi közlekedés milyen veszélyeket rejt magában, hiszen ezzel valószínűleg minden anyuka, apuka tisztában van. Sokkal nagyobb kérdés az, hogy mikor és egyáltalán hogyan tanítsuk meg csemeténket bicajozni.

Fontos leszögezni, hogy erre a kérdésre sincs egyértelmű válasz. Túl szép is lenne, ha valamire lenne. Nem minden gyerek ugyanakkor érik meg a bicajozásra, valaki már három évesen nyeregbe pattanna, valaki meg csak évekkel később. Sőt, akad olyan is, aki soha nem tanul meg bringázni, de ezt csak halkan jegyezzük meg.

Hogyan tanítsuk meg a gyereket bicajozni?

Ha a gyereknek volt futóbringája, akkor lehet, hogy egyszerűbb lesz a helyzet, de akkor is előfordulhat, hogy nem fog tudni mit kezdeni a pedállal. Azért mindenképp érdemes tenni egy próbát: ha kicsi korában érdeklődni kezd a biciklizés iránt, vegyünk neki futóbringát. Olyan szülők is akadnak, akik az első rendes bicajról szerelik le a pedálokat az első próbálkozásokhoz.

A pótkerekes bicikliről megoszlanak a vélemények: van, aki kedveli, mert segít az alapok – főleg a tekerés – elsajátításában, más viszont úgy gondolja, az egyensúlyozás elsajátítása fontosabb – amit a pótkerekes bringa pont nem tesz lehetővé – a tekerés meg majd jön magától.

A lényeg, hogy semmiképpen se erőltetessük, várjuk meg, amíg a gyerek magától szeretné kipróbálni a biciklizést. Ha eljutunk idáig, akkor természetesen gondoskodjunk megfelelő védőfelszerelésről, elegendő térről a gyakorláshoz, és a stresszmentes légkörről. Magyarázzuk el a tekerést, kormányzást, fékezést és gyakoroljuk a fel- és leszállást. Ha megindul a kölök, gyengéden tartsuk a kezünket a hátán, ha kell, fussunk mellette. Ne rettegjünk az eséstől, ez hozzátartozik a gyakorláshoz, ha ott vagyunk mellette és van rajta megfelelő védőfelszerelés, nem eshet semmi komoly baja.