Joachim Meyerhoff önéletrajzi ihletésű regényében egy olyan család képe bontakozik ki, amely –bár látszólag teljesen más életet élnek – nem tud igazán kibújni a lakhelyükből következő hatások alól, noha kiválóan megtanultak együtt élni a helyzettel, de hétköznapjaikat szinte észrevétlenül szövik át a gyermekpszichiátriai intézet történései.
Főhősünk még kiszolgáltatobb helyzetben van, ingatag lelkű legkisebbként állandó céltáblája a nagyfiúk szurkálódásainak, és mintha az ő elvárásainknak akarna megfelelni, képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe kerül.
Nem egy pszichiátriai anekdotagyűjtemény a kiadvány, bár nyilván összegyűlt a szerzőnek számos olyan humoros története, amelyek hosszasan képesek lennének elszórakoztatni az olvasót, de a javára lehet írni: elkerüli az olcsó poénok adta lehetőségeket. Olyan családregény ez, amelyben kötéllé sodródnak az egyes szálak, és ez a kötél biztosan tartja a történetet, tragédiából és komédiából pont annyi van benne, ami letehetetlenné teszi a könyvet.
Mivel én sem tudtam letenni, sajnos, elkövettem azt a hibát, hogy a metrón folytattam az olvasását, életem egyik legkínosabb emléke lett, amikor egyre vörösödő fejjel próbáltam nem ordítva röhögni. Le kellett szállnom...
S volt persze olyan rész is, amellyel nagyon sokáig küzdöttem: az egyikfelem feledtette, a másik örökre bevéste volna, végül aztán – legalábbis úgy tűnik – ott ragadt.
Aki szerette például A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvet, akihez közel áll Vonnegut, Böll, Hrabal stílusa, az kedvelni fogja azt a német színész által megírt könyvet is.
1035 Budapest, Vihar utca 18.
Telefon: 
E-mail: 
Általános szerződési feltételek