Megjelent! A díványon: Marilyn Monroe

Szinte megszámlálhatatlan könyv, képzőművészeti alkotás és film – sőt sorozat – íródott az életéről, karrierjéről, végtelen vonzerejéről és arról a különös bájról, ami sugárzott belőle. Az utóbbi években az is egyre népszerűbbé vált, hogy megpróbálták Marilyn Monroe emberi, törékeny oldalát bemutatni, mindazt, aki ő valójában volt a ragyogó szexszimbólum mögött.

A díványon: Marilyn Monroe azonban még ennél is többet ad az olvasóknak. Dr. Alma H. Bond amerikai írónő és pszichológus 37 éven keresztül folytatott magánpraxist New Yorkban. Darcey Dale pszichoanalitikus bőrébe bújva azt az oldalát tárja fel Marilyn Monroe-nak, amelyet eddig még nem láthattunk. Az életrajzi ihletésű, ámbár fiktív regényben a díva felkeresi a jónevű pszichológust, hogy segítsen neki, mentse meg őt. Dr. Darcey Dale-t egyszerre vonzza és rémiszti meg a feladat, hogy páciensei közé fogadja a köztudottan labilis színésznőt, ám végül úgy gondolja, meg kell próbálnia segíteni neki. A könyv 1959 februárjától egy éven keresztül vezet minket végig az üléseken, ahol Marilyn személyesen meséli el gyerekkorát, szerelmeit, vágyait és félelmeit. Ezután egészen haláláig levélben tartja a kapcsolatot az analitikussal. Az üléseken hol szórakoztatóan, hol meghatóan tárul fel a világ egyik legragyogóbb színésznőjének sorsa.

A könyv által az olvasók végre megismerhetik a valódi Norma Jeane Mortensont, az elhagyott gyermeket, aki sosem ismerte az apját, akinek az anyja neurotikus volt, és aki a róla kialakított képpel ellentétben nagyon intelligens volt. A könyv minden sorából kiolvasható Marilyn kétségbeesett vágyódása a szeretet, az elfogadás és az elismerés iránt, ugyanakkor jókora adag pikáns humorral is fűszerezettek a hosszabb-rövidebb beszélgetések. 

"Egyszer elhatároztam, hogy meglepem Arthurt egy csokoládétortával. Az utolsó pillanatban az a remek ötletem támadt, hogy inkább narancsos-csokoládés tortát sütök, ezért lereszeltem néhány narancs héját, és azt is belekevertem a cukormázba. Később néztem, hogyan eszi Arthur a tortát, vagy talán helyesebb lenne azt mondanom, hogyan próbálja megenni a tortát. Különös ábrázattal grimaszolt, mert képtelen volt kinyitni a száját. Úgy tűnik, a cukormáz megzselésedett, és összeragasztotta a két fogsorát. Megígértem neki, hogy »Arthur, soha, de soha nem fogok neked még egyszer tortát sütni!« Hát nem is sütöttem.

Máskor Arthur arra lépett be a házba, hogy a házi készítésű tésztát a székek háttámlájára hajtva szárítom egy hajszárítóval. Valami miatt csak nem akart olyan íze lenni, mint a Frank Sinatra Villa Capri éttermében felszolgált spagettinek. Mit gondol, doktornő? Váltsak pályát, legyek inkább szakács? – mosolygott rám az ülés végén."

Ide kattintva pedig már akár meg is vásárolhatod a könyvet!