Az anyák napja olyan ünnep, ami sajnos csak azért piros napos, mert mindig vasárnapra esik. Nem jár érte munkaszüneti nap, sem hosszúhétvége. Pedig bizton állíthatom: nem csak az anyukáknak ünnep ez a nap, hanem a gyerekeknek is. Hogy van kit ünnepelni, hogy van kinek virágot vinni, vagy valami kis apróságot adni.
Bár most épp munkaköri kötelességem ezt a könyvet ajánlani, de mindenképp el kell mondanom: anyukám már olvasta, és tetszett neki! Nem először vittem neki az anya-lánya kapcsolatot boncolgató könyvet, és mindegyiket én magam is szívesen elolvastam.
Nos, ez a könyv talán kicsit más oldalról közelíti meg a dolgot. Sem nem cukormázas, sem nem idilli, sőt. Egy boldogtalan édesanya, egy boldogtalan lány, akik mindketten jobb sorsot érdemeltek volna. És aztán ebből a gyermekből vált a világ egyik legismertebb, páratlanul tündöklő, ámde mérhetetlenül kiegyensúlyozatlan dívája: Marilyn Monroe.
Ilyenkor mindig elgondolkozom, vajon mit jelent az anyai szeretet, és mindig arra jövök rá: mindent. Marilyn Monroe-t egész életében kísértette, hogy a saját anyja nem törődött vele, nem szerette, nem akarta őt, és így egész életében sóvárgott a szeretet és az elfogadás után.
Arra biztatnék mindenkit, hogy május 5-én, vasárnap, legalább hívja fel, ölelje meg az anyukáját, mert nincs annál nagyobb kincs, mintha szeret minket. Én magam csak hálás tudok lenni, hogy olyan édesanyám van, amilyen.