„Emlékszem, belemondtam a tükörbe, hogy »anyám, elég nagy szarban vagy, és ugye tudod, hogy csak magadra számíthatsz?«. Elvárások, célok és terv nélkül kezdtem akkor már sokadszor a mozgást. (…) Rettenetes erőnléttel, meggyengülve és elszomorodva, a gyerekek »sűrű hálójában« adtam magamnak még egy esélyt. Egy sokadikat. Ami minden olyan anyának jár, aki szeretne otthon lenni a saját életében és bőrében.”

„Mit szólnál hozzá, ha a kanapén vegetáló és a sportőrült közé épp kényelmesen beférnél a tornasorba?”