Miként lehetséges, hogy egyes gondnokolt, prostituálódott, droghasználó vagy értelmi nehézségekkel küzdő fiatalok problémáira teljesen érzéketlen a szociális ellátórendszer? Hogyan eszkalálja az egyház szerepvállalása az oktatási és és ezáltal a társadalmi szegregációt? Miért jogi képtelenség és praktikus lehetetlenség a szegregátumban egy életveszélyes kályha cseréje? Miként mélyítik el a leszakadást a fogyasztói társadalom csábításai? Miért érdeke sok felzárkóztatási programnak, hogy az értelmetlen fejlesztések papíron jobban teljesítsenek?

A Kettészakadt világ írásaiból kiderül, hogy  a gyermekeket sújtó nyomorúság újratermelődésében nem az egyéni, hanem a rendszerszintű felelősség a nagyobb. A könyvben ezúttal a szerző saját grafikái reflektálnak az írások témáira és markáns üzeneteire.

„Sorban veszítjük el őket. Vagyis inkább úgy mondom, a lehetőséget veszítjük el, hogy másfele induljon az életük. Mert ők maradnak. Nem tűnnek el, hanem felnőnek, és lesznek gyerekeik is. Azt hiszem, itt van a döntéshozók legnagyobb tévedése. Mert talán azt gondolják, ha úgy tesznek, mintha nem lennének, ha félrefordulnak, nem törődnek velük, sőt hazugnak nevezik azt is, aki beszél róluk, attól még nem szűnnek meg… és a probléma sem. Sőt. Folyamatosan növekszik.”

„A gyerekeik mások lesznek majd. Feltéve ha képesek leszünk rendszerszintű esélyteremtésre.”

„Sokszor mondják nekem, hogy pesszimista vagyok (...) De ez egyáltalán nem így van… csupán ennyi év után jól látom a csapdákat, meg azt is, mennyire nem mindegy a probléma mélysége.”
 

L. Ritók Nóra

1960-ban születtem Berettyószentmártonban. Végzettségem szerint pedagógus és képzőművész vagyok. Alapítója és vezetője vagyok az Igazgyöngy Alapítványnak, ami oktatással és esélyteremtéssel foglalkozik egy leszakadó térségben, Kelet-Magyarországon. Próbálom megérteni és lehetőség szerint befolyásolni a világot, a társadalmi folyamatokat. Szociálisan érzékeny, független civilként.