Gyarmathy Éva közvetlen hangvételű, szellemes stílusban megírt ismeretterjesztő könyvében a tehetség jelenségeinek széles spektrumát mutatja be. Közérthetően tálalja a tehetség fogalmának és természetének friss, agybiológiai, társadalomtudományi és pszichológiai kutatási eredményeit, melyből azt a tanulságot vonja le, hogy a tehetségekhez való viszonyulásunk – a hétköznapokban és a tehetségfejlesztéssel foglalkozó pedagógiában is – igen nagy részben téves, és mind a tehetség azonosítását, mind útjának egyengetését más alapokra kell helyeznünk.
Ehhez az új módszerhez közvetlen segítségeket – kérdőíveket, tevékenységmátrixokat – is kínál. E lehengerlő, humoros könyv a szerző sok izgalmas személyes tapasztalatán alapuló történettel és régmúlt idők nagy tehetségeinek életéből vett anekdotákkal színesíti a tehetségről szóló evolúciós-pszichológiai értekezéseket és a szülők, pedagógusok, pszichológusok stb. szemléletformálását. Átfogó, hiánypótló munka, melytől jelentős társadalmi hasznosulást remélünk.
A könyv hátlapszövege:
„Két dolog van, amit nem akarok elviselni és tétlenül nézni: az értékek pusztulása és a szenvedés. Amikor pedig egy tehetséges kisgyerek fejlődését a környezet akadályozza, egyrészt értékeket pusztít, másrészt iszonyú szenvedéseket okoz.
A tehetséges gyerek számára kínzás, ha a szokásos eljárásoknak teszik ki, és a szokásos viselkedést kell produkálnia, amikor ő csak legfeljebb küllemében szokásos, minden másban eltér. Szintén pusztító lehet, ha egy gyereket erővel nyomnak a tehetség szerepébe. A tehetség nem szerep, hanem adottság, amelyből bármi lehet a környezet függvényében. Erről szól ez a könyv.
A környezetnek is el kell tudnia képzelni valami újat, ha tehetséges gyereket akar nevelni. Például azt, hogy a gyerek nem úgy akar tehetséges lenni, ahogy a szülei, a tanárai, a pszichológusai, az egyetemi professzorok és a tehetséggondozók szeretnék.
Azokról a gyerekekről szól ez a könyv, akikkel én találkoztam, és emellett a te gyerekedről, tanítványaidról és önmagadról is, mert már csak olyanok vagyunk, hogy mindent szeretünk lefordítani a saját problémáinkra és azok megoldására.”
Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Több felsőoktatási intézményben tanít. Fő területe az atipikus fejlődés, így az átütő fejlődésű vagy többszörös különlegességű tehetség, a tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus spektrum zavar.
A közoktatásba beilleszkedni nem tudó tehetséges gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó iskolákban tanácsadó. Pszichoterápiás munkát is ilyen irányban végez. Nemzetközi projektekben a gondolkodás és tanulás hatékonyságát fejlesztő módszerek kutatásában és fejlesztésében vesz részt, és a 21. századi tanulás kérdéseivel foglakozik.
