Horváth Béla a magyar biztosítás piac elmúlt évtizedeinek legfontosabb szereplője. Már gyerekkorában „megfertőződött”, hiszen édesapja is ebben a szakmában volt aktív. Béla az akkor még monopolhelyzetben lévő Állami Biztosítónál kezdte a pályáját, de hihetetlen ambícióval tört egyre feljebb: nemzetközi viszonylatban is páratlan, hogy négy zöldmezős beruházású biztosító alapításában is tevékenyen részt vett. Önéletrajzi könyvéből nemcsak a szakmai csínját-bínját ismerhetjük meg, de az is kiderül, hogy a biztosítók világa mennyire színes, és a főhős sem mindennapi figura.

„Amikor betöltöttem a 65. évemet, arra gondoltam: itt az ideje, hogy »papírra vessem« mindazt, ami velem történt, amit láttam és tapasztaltam, különös tekintettel arra a bő három évtizedre, amikor a biztosítási piacon voltam aktív. Azt remélem, hogy ezt a könyvet az unokáim és más fiatalok is forgatják majd. Nekik »üzenem«: itt, Kelet-Európában is lehet nagyot álmodni.”

Fülszöveg:

Egerben születtem 1954-ben. Apámat Bélának hívták és sikeres biztosítós volt. Én is a Béla nevet kaptam a keresztségben, és nagyon hamar eldőlt, hogy a szakmai pályán is apámat követem majd. Arra, hogy sikeres legyek, azért még pár évet kellett várni. Egy ideig én voltam a Horváth Béla fia. Egy idő után meg apukám lett a Horváth Béla apja. Miután az Állami Biztosítónál és a Hungáriánál úgy-ahogy kitanultam a szakmát, belevágtam a nagyobb kalandokba. Három zöldmezős biztosító gründolásában vettem részt és vittem sikerre őket, míg végre megvalósíthattam a nagy álmom: negyedszerre aztán sikerült egy színmagyar biztosítót alapítanom. A megfeszített munkára ráment két házasságom és az egészségem, mégis boldogan és büszkén tekintek vissza az életemre, úgy érzem, hagyok nyomot magam után.